Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A valóság gödre

Ledobtak a valóság gödrébe.
Zuhantam, zuhantam, zuhantam.
Majdnem elértem a sötétben
Az alját. De soha nem akartam.

Egy kevés kellett volna leérni,
Egy centi, vagy még annyi sem. Nem
Hagyott valami földet érni,
Húzott vissza, egyre-egyre csak fel.

Boldogságot kerestem az alján.
Boldogság van a nagy sötétben.
A nem-akarók és birkácskák.
Szürreális képecskékben élnek.

Vásznuk az átlag, állványuk néhány
Kígyó, ecsetük koponyáik,
Festékük nem volt: csak szén és sár.
Gödrükbe szoktak fogadni bárkit.

Már-már azt hittem, lehetek én is
Nem-vágyó, álmatlan kis ember,
Aki mindent hisz, mégis semmit,
Akinek jó a van, jó a jelen.

De hiába dobtak, valami húz.
A csillagokhoz, az égre fel.
Ez könnyes lesz, lehet csontig szúr,
Ez jutott, gép dobta. Viselni kell.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom