Hibajelentés küldése

Életvonat

Kényelmetlen perceken zakatol az élet,
kinézel a világra, de tompák a fények,
már a tájat sem látod, minden gyorsan vágtat,
ablakban a tükörképed gyűrött és fáradt.

Tűzforró homlokkal támasztod a lelkedet,
a pillanat robog, agyad egyre üresebb,
próbálkozol ócska, semmitmondó szavakkal,
de mindent elnyom a zakatoló vonatzaj.

Fém a fémen csikorog, összeszeded magad,
ez itt a végállomás, nem kellenek szavak,
leszállni készülsz, válladat nyomja a múltad,
de sötétbe lépsz, ahol a fények rég kihunytak.