Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Én, összefoglalás

Emlékszem a frufrumra,
A piros kantáros szoknyámra.
Mindig mosolyogtam,
Igazi kis királylány voltam.

Én voltam az ártatlanság,
És a tudatlanság.
Ez volt az igazi szabadság.
Magamé volt a gyermeki boldogság.

Az iskolának izgalommal indultam,
És egy nehéz, piros, ABC-s táskával.
Először csalódtam,
De a testvéreim csalódásával.

Később sok tüskével gazdagodtam.
Az osztálytársaim piszkáltak.
Szemüveget is kaptam,
De otthon a testvéreim vártak.

Lettek barátaim, hazugok és igazak,
Én is megváltoztam.
Elvesztettem családtagokat,
Átéltem még pár fájdalmat.

A családom támogat,
A barátaim is ott vannak,
A világ is formálgat,
És a sebek is gyógyulgatnak.

Felnőni se volt könnyű,
Munkát, lakást találni szörnyű.
Megélni se egyszerű,
Önállónak lenni viszont nagyszerű.

Sokkal többet tudok a frufrum nélkül,
A lelkem is az erőre felkészül.
Néha hiányzik mosolyom,
És magányom a legnagyobb vagyonom.

A szeretteim ott vannak a szívemben,
És ebből erőt meríthetek,
Felállok a széllel szemben,
De ritkán hagyom neki, elvigyen.

Most csak élek minden pillanatban,
Addig, amíg megtehetem,
Szeretek, tanulok, lélegzem,
Mert élni csak az igaz szerelem.

Igen, ez én vagyok, nem vagyok hamupipőke, nincs üvegcipőm, de ha van, akinek hasonló a cipője az enyémhez, remélem valamit megtalál a versben. Ja, és ha megteheted, hogy felállsz, csak állj fel!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom