Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Új látásig

Vakon mereng el a szürke táj,
Keresi a múltat, a dúltat.
Hogy merre fájt.
Üvegbe zárt szemmel félve néz,
S kutatja fel a vízbe fúltat,
Mondd, mi a vész?
A tengertől te sokat remélsz?
Szeszélynek gyermeke. Kimúlva.
Mondd, merre mész?
Eljössz hát a bálba a mával?
A holnap árnyékával hullva?
Menj, mint kába!

Vakon mereng el az üres táj,
Keresi a magányt, a talányt.
Hogy merre hányt.
Világ, s annak fekete mocska,
S ez lehetőség élet gyanánt.
El ne rontsa!
Kétkedve kétkedni szüntelen,
S egy félszi mosollyal, mi kaján.
Önfeledten!
Álmodni, rágódni, vádolni.
Ez nekem minden, te! Ragadvány!
Lehántolni!

Vakon elmereng a gyáva táj,
Keresi kitolást s kifogást.
Az áltatást!
Féli az újat, féli a mát,
Majd holnap, az lesz a változás.
Nem játszaná.
Szitkozódik, majd rimánkodik,
Ez nem valódi utálkozás.
Siránkozik.
Míg egy kopár szikká nem válik
Zöldellő lugasok mámorán
Új látásig.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom