Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mese a nagymama szeretetéről

Volt egyszer egy kis városban,
Csodaszép kis házacskában,
Virágos kertecskében,
Éldegélt egy nagymama.
Férje régen elment tőle,
Emlékeit mind elvitte,
El a messzi magasságba,
Már ott van.

A nagymama-palotába,
A cifra házacskában,
Ő magányát feladta.
Vele élt a fia, lánya,
Szívnek kedves unokája,
Annácska.

Látta pici mosolygását,
Szíve kedves kis virágát.
Fogta kezét, mosta arcát,
Ölelte és becézgette
Minden nap.

Virágok közt álló házát,
Cifra lakát, palotáját
Ápolgatta, védte félve
Minden nap.

A nagymama boldogságát,
Szíve kinyíló virágát
Egy reggelen elhagyta.
Fia, lánya, unokája
Elindult a nagyvilágba,
El, hogy jobb életet éljen,
Mindent, amit kell, elérjen,
Így hát útnak indultak.

Annácska nagymamája
Éldegélt a palotában,
Egyedül volt cifra házban,
Nem látta a kicsi lányka
Minden nap.

Egyszer régen, hajdanában
Annácska nagymamája
Elindult nagy bánatában,
Elindult, hogy láthassa
Kicsi, kedves unokáját
Egy szép nap.

Ahogy ment, hogy megtalálja,
- Mert bizony nem tudta, hol van,
Kérdezte a Napot, Holdat,
Fent a fényes Csillagokat,
De azok nem válaszoltak.
Némák voltak, nem hazudtak,
Hallgattak.

Egyszer csak megszólították,
A nagymamát szóra fogták,
Megkérdezte őt a Nap:
Cifra házban, palotában élő, kedves nagymama!
Miért keresed a lánykát?
Eddig miért is nem láttad - minden nap?

A nagymama megállt,
Felnézett a fényes Napra,
Mosolyogva azt mondotta:
Nem hívtak!

Aztán a Hold szólította:
Cifra házban, palotában élő, kedves nagymama!
Miért ment el tőled messze,
Egész a világ végére
Fiad, lányod - hol vannak?

A nagymama felnézett,
Fel a fogyó, fényes Holdra, s ezt mondta:
Kértem én, hogy ne menjenek,
Más országba ne éljenek,
Itt a szívem, itt van minden,
De ez nekik nem volt elég,
Cifra házam kevesellték,
Palotámat kicsinyelték,
Szeretetem nem is kérték,
Elhagytak.

A Csillagok még ragyogtak, így most ők
Szóltak volna,
Ám Annácska nagymamája ezt mondta:
Tudom, én is tévedhetek,
Messzi földön félig élek.
Mégis, most arra kérlek,
Fényes Csillagok az égen,
Vezessetek a sötétben,
Oda, ahol él a csöppke Annácska.

A Csillagok segítettek,
A nagymama meg is lelte,
Unokáját megölelte,
Megcsókolta és örvendett
Még az nap.

Mire a csillagok fénye
Elhalványult fenn az égen,
Addigra az öleléssel,
Csókokkal és szeretettel
Mind felhagyott, mind
Búcsúzott a mama.

Annácska, ki csöppke
Lány volt, nem tudta,
Hogy mit is látott,
Azt hitte, nem is valóság,
Nagymamája csak egy álom,
S nem lesz vele minden nap.

Mert éjjel az öleléssel,
Angyali szeretetével,
Átölelte a kicsi lányt,
S ahogy az visszaölelte,
Ahogy csókjával szerette,
A nagymama boldog szíve
Megszakadt.

Reggel a felkelő nappal,
Ott a messzi távol honban,
Nem a cifra palotában
Elillant.

Annácska mosolyogni látta,
Ahogy feküdt mellette a
Kis szobában.
Nem értette, csak szerette,
Hívogatta, élesztgette.

A nagymama már nem felelt,
Már az égben énekelt.
Visszanézett a földi házra,
A cifra kis palotára,
Visszanézett Annácskára,
Fiára és leányára,
Ott a messzi távolságban,
Ott voltak.

Akkor vette - ott fent észre -
Hogy nem is volt cifra fészek,
Nem volt néki férje-ura,
Nem volt néki fénye-csuda.

Volt néki egy kicsi háza,
Csöppnyi, édes unokája,
Övé volt mind a magánya
Minden nap.

Annácska még nem értette,
Fia-lánya útra keltek,
Hazavinni a szülét,
Otthon kell - eltemessék.

Hazájában nem értették,
Messzi-távol mi is történt,
Miért ott lett Menny lakója,
Annácskának nagyanyója.

Jött az este, jött az éj,
Vele jött a csillag-fény,
És egy csillag - csöppke volt,
- Ki szerette nagyanyót,
Lehullott fia kezére,
Odasúgott a lány fülébe,
Elmondta a nagy titkot,
Édesanyjuk miért halott.

Nem tudta már elviselni,
Újból-újból még átélni,
Hogy ne láthassa Annácskáját,
Szíve kicsi unokáját.

Így amikor az átölelte,
Úgy érezte,
Fenn a Mennyben van már,
S nem kell neki semmi élet,
Ha nem lehet vele végleg.

Szíve szakadt örömében,
Fájdalmas szeretetében.

Mert aki egyszer nagymama,
Annak kell az unoka!

Annácska nagymamája
Így lett vele minden nap,
Így vigyáz rá fenn a Mennyben
Angyalforma személyében
Minden nap.

Annácska felnéz az égre,
Egy szerető kéz nyúl feléje,
Nagymamája ott az égben,
Segíti, őrzi és féltje,
Mert ilyen egy nagymama.

A Versben szereplő név csupán jelentése miatt lett kiválasztva, ugyanis Anna jelentése kegyelem, Isten kegyelme.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom