Hibajelentés küldése

A Széptevő diadala és bukása

Az ifjú lányka oly üde, illatos,
Szép szavak számára kábító dallamok,
A Széptevőnek ez kell
Csupán, és semmi más,
S ha megkapja szűzies kincsét,
Már indul is tovább, és vissza se néz.

A Széptevő most már mással szemez,
A fiatal hölgyekre vet immár szemet.
Hódít, udvarol, ám ha az ifjú hölgy -
Házasságot emleget - a Széptevő eltűnik,
S őt meglelni többet nem lehet.

Rájön, hogy legjobb a szingli nő,
Harmincas, önálló, nem összeköltöző.
Virág, ajándék módjával jöhet,
De még a vacsoránál is felesben fizet.
Elég a Széptevőnek, ha dicséri alkatát,
Erős lelkét és önállóságát,
Ha mondja: tetszik, hogy elhivatott és makacs,
Karriert épít, és mindig szabad.

Ám de a szingli nem főz, étterembe jár,
Így hát a Széptevő újra vesz irányt.
Meghódítandó terület a szépasszony maga,
Nem kell nősülni, mert már férje van.
Az udvarláshoz virág és ajándék se kell,
Különben gyanút fog a férj, s az nem kell!
Behízelkedi magát a Széptevő,
Gyakran barátja - nemcsak a nő.

Hisz könnyebben jár az asszonyhoz az "Úr",
Ha néha a Széptevő a férjjel is vonul,
Az asszony főztje bizony csábító,
Egy asztalhoz ülni izgalmas piszkosul.
S mindaz, amit az asszony tenni kész,
A Széptevőnek lassan szívéig ér.
Itt esik csapdába a szabad hódító,
Ki ettől a ponttól bilincset hordozó.

Jöhet még éltében száz meg száz kaland,
Csak azt nem kapja meg, mit végre akar.
Az asszony nem tágít, bár kissé kacér,
Férjével marad - ha nem botor,
Csak így nem lesz élete "nyomor".

Mert ha feláldozza szívét s életét,
És elhiszi, mit mond a Széptevő személy,
Csak egy lesz ő is, akit meghódított,
Szerelmet nem kap a férjét elhagyó
Asszony, csak magányt,
S várhatja újra, ki majd vár őreá.
De ha kitart, és csupán flörtöl ő,
A Széptevő lesz az, aki örökkön örök
Fájdalomban és vágyban ég.
Magára vonva végleg
Az ég ítéletét.