Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kincskeresők

Az egyik barátom
velem szemben lakott.
Egész napot eltrécseltünk,
ha nyitottunk ablakot.

A barátom egyszer
elmesélte nékem,
hogy egy ikszet látott
egy régi térképen.

Hogy mi lehet az alatt,
amit az iksz jelöl?
Tudjuk meg mielőbb,
mert a kíváncsiság megöl.

Én biztos voltam benne,
hogy ez egy kincses sziget,
és ha rátalálunk,
sok arannyal fizet.

Hogy is kezdjünk hozzá?
De eldöntöttük menten,
bérelünk egy hajót,
s elindulunk ketten.

A holminkat összeszedvén,
számítván a jóra,
felpakoltuk a rakományt
a picinyke hajóra.

Volt ott minden, ami ilyen
hosszú útra kellett.
ásó, lapát, csorba fejsze
a piknikkosár mellett.

Elindultunk volna nyomban,
hisz ideges az ember,
de szellő sem volt, mi hajtana,
síküveg a tenger.

Aztán mégis útra keltünk,
nem vártunk túl sokat.
A nyílt tengerre kihajóztunk,
és szeltük a habokat.

Lassan leszállt az est,
oly sűrű az éjjel.
Bármerre is tekintettünk,
nem láthattunk széjjel.

Így hát aztán elaludtunk,
amíg reggel nem lett.
De a hajónk meg sem mozdult,
a parton megfeneklett.

Egy kis sziget partjainál
vesztegeltünk éppen.
Ez a földrész volt rajzolva
a régi térképen.

A hajóról kiugorván
nem bántuk a sarat.
És elsőre mit vittünk ki?
A piknikkosarat.

Reggelire mind megettük,
ami csak benne volt.
Gondoltuk, majd utána
kirakjuk a hajót.

Széjjelnézünk a szigeten
keresvén a jelet.
Érezvén, hogy az arany
nem is messze lehet.

Hisz a sziget oly pici volt,
egy nyúlfarknyi fajta.
Tiszta homok, éppen csak
egy vézna fa nőtt rajta.

És ha mégis megtalálnánk,
ami még meg nincsen,
barátilag megosztoznánk
a rengeteg kincsen.

Elméletben osztozkodtunk,
költöttük a pénzünk,
amikor is egyszerre
a kis hajónkra néztünk.

Azaz hogy csak néztünk volna,
de odalett a járgány,
a homokban csak a nyoma
nyúlik el ott árván.

Jaj, barátom, a nemjónkat,
az ár viszi a hajónkat.
Rajta maradt a kalapom,
fejem leég itt a napon.

Nem nyertünk mi e tiketten,
s itt maradtunk mind a ketten.
De ki Robinson, és ki lesz Péntek?
Én a főzéshez nem értek.

Mit eszünk majd, kígyót, békát?
Vagy a batyunk maradékát?
De abból sem sok maradt már,
kiürült a piknikkosár.

Jó volna, ha tele lenne,
de csak kolbászhéj van benne.
No meg egy-két vöröshagyma,
azt is belepte a hangya.

Nagy mérgemben kitéptem
a hajamból egy tincset,
nincs más mese, meg kell lelni
most már azt a kincset.

De nincsen ásó, nincsen lapát,
nem maradt más nekünk,
csak mit hordunk önmagunkkal,
a dolgos két kezünk.

Hol keressük, hol találjuk,
hol a francban lehet.
Keressük meg, nem hagytak-e
fölötte egy jelet.

A fa tövétől körülnéztünk,
"körül", azt csak mondom,
mikor megláttunk egy nagyobb követ
egy kis homokdombon.

Ott van, megvan, kaparjuk ki,
azt a kutyafáját!
Megkeressük kalandunknak
legalább az árát.

Kapartuk is két kezünkkel,
mily gyorsan csak lehet,
mikor kifordult a homoklyukból
egy kutyacsontvázlelet.

Kutyacsontváz? A nemjóját,
mi bizony mást vártunk.
Sok ezüstöt, sok aranyat,
és ilyen balgán jártunk.

Hogyan kerülhetett ide
e kutyaáldozat.
Leültünk a barátommal,
s gondolkodtunk sokat.

Tán kirándulók jártak erre
valamikor régen.
És a kedves kiskutyájuk
itt pusztult el éppen.

S a homokba ástak
egy nagyobb fajta lyukat.
Abba temették el
kedvenc kutyájukat.

És egy ikszel jelölték meg
a régi térképen,
hogy megtalálják, ha keresik,
ha arra járnak éppen.

Ezzel aztán véget is ért
a kincskereső utunk,
most már azon járt az agyunk,
hogy haza hogyan jutunk.

Egyszerre csak felkiáltott
barátom, Áron,
hogy egy hajó jelent meg
a messzi láthatáron.

Integettünk, kiabáltunk,
jeleztük a partot,
de nem kellett, mert a hajó
éppen idetartott.

És kik érkeztek meg a hajón?
A teremburáját!
Az a család, ki eltemette
a kedvenc kutyáját.

Tárt karokkal fogadtuk,
nagy örömmel őket.
Mint ahogyan szokták
az életmentőket.

Elmeséltük Nékik,
hogy milyen bután jártunk,
kincsek helyett a szigeten
kutyát exhumáltunk.

Jót nevettek rajta,
aztán útra keltünk,
a kutyacsontváznak
búcsút integettünk.

Ezzel aztán vége,
hogy kincset kerestünk.
Egy-két tanulsággal
gazdagabbak lettünk.

Nagy kár nem ért minket,
a kis hajónk is meglett.
Mert a kinti parton
a sárban megfeneklett.

Elbeszélő költemény

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom