Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szerelmem, Jovánca

Rég jártam erdeid, ösvényed!
Vörös, nagy udvarával elborította
A lemenő Nap hatalmas koronáid.
Tüzet akar tán gyújtani az erdő felett,
Meleget adni szépséges kincseinek?
Mára már egybeolvadt a két táj,
Gyula és Jovánca, Gyulaj a neve,
Az én drága szülőföldem örökké áldott legyen!
Fájón gondolok féltett kincseidre!
Ki ad enni, ki visz vizet, fagyos, hófödte a táj?
Dermedt erei szomjúságtok nem oltják!
Van, aki gondol rátok?
Ti vagytok a büszkesége a tájnak,
Lapátszerű agancsos, méltóságos dámok!
Híretek sok ezer éves, tudja ezt a sok külhoni,
Hol terem hazánk ritka, csodás trófeája!
Lemenőben a Nap, az erdő havas ágai szűri
Halvány sugarát, nyugodni térnek az erdő lakói.
Csend honol a tájon, álmodik a hóvirág
Az avar alatt, zöld fűről álmodik a gím.
Én is álmodom, hogy még egyszer felétek járok!
Az én szerelmem e táj minden szépségével.
Ha fáj a szívem, rágondolok szépséges szülőföldemre,
Elmúlik a bánat... csendes emlékezetemben...

Szülőföldemnek szeretettel

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom