Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hideg

Nyitott ablakomon zúdul befelé,
Egyedül a sötétben, s szívem még az övé.
Kővé dermedtem, nézem a plafont meredten,
Nevét suttogom rekedten, átjárja a testem.
Megállok az utcán, lassan körbenézek,
A messzi, apró csillagokra tekintek.
Elengedem magam, a szélre bízom,
Vigyen oda, ahol még létezik a sorsom.
Senki mást, csak a leheletemet látom,
Nincs senkim, most érzem, mennyire fázom.
Rideg, kihalt táj, az én valóságom,
Az öreg magány ismét jó barátom.
Egyszer, ígérem, meghálálom
Hideg, magányos halálom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom