Hibajelentés küldése

Egy porcelánbaba utolsó emlékei

Felmelegítenek a Nap sugarai, ahogy itt fekszem.
Pislogok a magasba, fel.
Keresem a szívem.
Nem dobban már.
Nem fáj többet.
Nem szúr bele a fájdalom... Eltűnt, vége lett.
Talán nem is volt soha.
Talán sose kezdődött el.
Én mégis keresem a szívemet,
miközben az égre nézek fel.
Ezernyi darabra hullottam szét.
Nem találom magamat.
Kis emlékfoszlány lettem.
A földön fekszem és pislogok nagyokat.
Nem maradt belőlem más,
csak ezernyi apró szemcse.
Nem vigyáztak rám.
Elfelejtettek.

Te ejtettél le.