Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Suttogó fák oltalmában

Aranyló napfényben simogat a tavasz szellő,
derült égen imitt-amott hamvas bárányfelhő.
Rezzen az ág, őszapó röppen a boldogságba,
s én csak ámulok, mint hibbant rab a cellájába.

Derűsen fürdök az alkony bíbor tengerében,
szelíd, szendergő szél hordoz selymes tenyerében.
Átölelem az est andalító némaságát,
s viselem cikázó villámok szidalmazását.

Kölcsönkapott életem félszeg hódolattal él,
kiábrándult kilátásom az emberektől fél.
Intrikák árnyékában élni oly igaztalan,
tűröm, de a lelkem feslett ármányra hasztalan.

Gyötrelmem a világ zűrzavaros, szörnyű szennye,
csak egy icipici porszemecske vagyok benne,
ki az élet apró szépségeinek úgy örül,
mint gyökér, mely megtalálja útját egy kő körül.

Bennem az őserő angyali, tiszta természet,
iránytűje tépi szét a rosszmájú eszméket,
folyton csobogó források frissítik elmémet,
s a suttogó fák szavával alkotok egységet.

Azt súgják, örvendjek, míg az életem szivárvány,
amíg porladó hantomon nem nyugszik kőmárvány.
Higgyek minden igaz lélekkel megtöltött testben,
higgyek a szeretetben. De ne csak szóban. Tettben.

London, 2016. március 18.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom