Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hajnali tétlenség

Félhomály. Ablak. Budapest.
Nézem a fényeket, lesem a házakat,
sehol egy részeg, sehol egy Mester.
Koszt, ó, lány, ébredj fel.

Idebent nyomasztó, köhögésbe
fullad a felismerés,
minden üres, minden léha,
Koszt, ó, lány, ne légy méla.

Könyököm támaszt, fejem
liszteszsák, a sok inger,
mint fehér őrlemény, távozik tán,
s érzem, a közöny közelít,
már a Stefánián jár, lassú léptekkel
sandít a fényre, ablakot számol
lentről fel, majd balról jobbra,
fehér villan, ezüst csillan,
s egy újabb jegyzet az aktámban landol.
Ó, Koszt, ó, lány, magánélet nincs
sehol.

Már három. A forgatókönyv változatlan.
Az Úton vagy útfélen ez zeng a háttérben,
s mustrál apró, bomlasztó gondolatom,
hogy gyalázatos lesz, az bizony,
gyalázatos lesz a holnapom.

Aztán eszembe jut Manyi. Már durmol, sőt,
meglehet, édesdeden horkol, elfáradt.
Álmában már kihívásokat szuggerál,
s apró mosoly játszik az arcán,
ráncai hullámzanak, véget nem érnek,
nincsen partja az Életnek... de hiába locsogok
némán fejemben. Te csak ásítozol,
csak ásítozol, Koszt, ó, lány!

Tompuló agy, élénk a figyelem,
hallom a hűtőt, az autókat, a hideget,
a hajnalt, a falakat, a szuszogást s a sípolást...
ekkora zajban nyugovóra térni még szép,
hogy nem szokás.
De csitt! Valaki jön.
Kopogással köszönt a közöny.

2016. április 14.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom