Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Isten Veled!

Így köszönt el hajdan a lovag,
S bátran csatába ment.
Így köszönt el tőle asszonya,
S lelke is vele odabent.

A fiú is így köszönt, aki
Anyjától hosszan búcsúzott,
S így vált el úton-útfélen,
Aki valahogy eggyé tartozott.

Ma már - hogyha épp búcsúzunk,
Csak hogy mondjunk is valamit:
"Viszlát, szia!" - s már fordulunk,
Csak lásd a hátam `közepit.

Nálunk nincsenek istenek,
Jól megvagyunk mi nélkülük,
S ha a régi mondás így is szól,
Csak megszokás a küllemük.

De nézd meg jól, hogy mit jelent:
Mennyi szeretet fér bele,
Aggódás, félsz is, és a vágy,
Hogy ott lehessünk ővele.

Hogy ne menjen egészen el,
S én se maradjak meg csak itt:
Mert Isten, aki összeköt,
S a világ, ami elszakít.

Budapest, 1984. január 17., Régi versem, de az üzenete most talán még inkább igaz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom