Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tél

Itt van a tél érzem, zord hidegek járnak.
Őrült szelek rontnak vad dühvel a fáknak.
Ki menedéket nem lel, dideregve fázik.
A szabad ég alatt ma csak a jég virágzik.

Nem zöld már az erdő, nem élteti napja.
Melegét most tőle vonakodva kapja.
Nem járja be mélyét ezer sugár fénye,
nem is élteti más csak a nyár reménye.

Nem duzzad a folyó erejétől telve,
nem töri meg csendjét a sirályok nyelve.
Meghúzódik csendben lenn a mederében,
tavaszi esőkről álmodozik éppen.

Az utca se zajong nem veri fel lárma,
hosszú aszfalt testét jégpáncélba zárja.
Ezernyi lámpája elveszik e télben,
megbújik most mind a ködnek rejtekében.

Mintha még a Nap is másik úton járna,
minket lágy fényéből konokul kizárna.
Szép arcát is folyton szürke felhő rejti,
melegét a táj már, félő, elfelejti.

De ha feledi hát megleli majd újra
s ha feledte hát úgy lesz nyitott majd az újra.
Minél inkább meghalt annál szebben, jobban,
ébred ha a tavasz lángja újra lobban.

Ezért hát azt mondom ne orrolj a télre,
ha fázol, ha reszketsz is, tedd a rosszat félre.
Hisz nem élesztne tavasz, ha a tél nem ölne,
s a téli fagyok nélkül a nyár sem tündökölne!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom