Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Inferno III

Kiürültem, kifogytam,
Nincsen több ihletem.
Csak szólok, hogy itt voltam,
S nincs már miért itt lennem.

Ezerszer daloltam általában ugyanarról,
Elismerést is kaptam minden oldalról,
S bár társat nem adott az Ég,
A magányom elmúlt rég.

Éjszaka gyönyörű rémálmok gyötörnek,
Mondják is sokan: "Lám, ez jár az ökörnek."
S miközben fejem felett pálcát törnek,
Titkon a markukba röhögnek.

Míg itt voltam - csodák is születtek,
S amit az emberek már feledtek,
Én őrzöm, én óvom,
Hisz ez a dolgom.

Ilyen voltál te is, emlék,
Te ostoba, te drága,
Lényednek oltárt is emelnék
Bocsánatra várva.

Tragédia is volt - hisz kellett lennie,
Magamban megöltek - kerítés mellett,
Bár a könyörület megmentett - szerettek,
Jól jegyezd meg, soha nem felejtek.

Csúnya-rossz bosszú, elengednélek,
De nem tehetek rólad - érted élek,
Legyen bárki is az oldalamon,
Lelkem felét úgyis neki adom.

Rólad is szót ejtek - drága,
Pokol köntösében fényre várva,
Csillogó arccal, fakó szemekkel
Csak arra kérlek - ne menj el!

Rólad is beszélek - ha a jelenre gondolok,
S ha erre gondolok, nem szomorkodok,
Hisz kiáltásomra édes hang felel,
Borgőzös fejjel most velem telel.

Kiürültem, kifogytam,
Nincsen több ihletem.
Csak szólok, hogy itt voltam,
S nincs már miért itt lennem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom