Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Halottaink emlékére

Szürke az ég, ködös a reggel,
Fázósan bújnál a meleggel
Bélelt kabátba, lelked sem kívánja
A sétát a nyirkos nappalokba.
De menni kell, vár a temető,
Hol szeretteid sírhantja pihen,
Kiket elszólított innen a Teremtő,
Hogy sírjukon koszorú s virág legyen!

Tudod, hogy már nem pótolhatod,
Mit az élőkkel akkor nem közöltél,
Hiába hull a könnyed, gyötör a bánatod
Az elszálló idővel, hozzájuk el nem ér!
Virágot viszel, fehéret, szépet,
Mutatod, a lelkem tiszta és érző,
Elmorzsolsz egy könnyet, meggyújtod a mécsest,
S a ködös, szürkülő alkonyi időben
Gyertyaláng fényétől vibrál a temető.

Otthon az asztalon, a meleg szobában
Ég az emlékezés gyertyalángja,
Talán kinn, az éji temetőben
Szeretteink szelleme megcsodálja
A virágokat, koszorúkat, a gyertyát,
Talán, ha tudnák, elmondanák,
Míg éltünk, addig kellett volna
A szeretet. A sok csokor és gyertya
Helyett, mi a sírunkat díszíti most!

Értsük meg végre, emberek,
Az élet oly rövid, és a szeretet,
Mit egymásnak nyújtunk, oly kevés,
Harag, düh, gyűlölet, szenvedés,
Mi átfonja rövidke, zűrös életünk,
Pedig szeretet nélkül csak senyvedünk!
Fogjuk meg a felénk nyújtott kezet,
Adjunk cserébe mosolyt, szeretetet,

Az emlék, mi bennünk él majd tovább,
Szép lesz és nem mardos lelkiismeret,
Mert nem adtuk át a szeretet szavát,
Csak éltük jól, rosszul a saját életet,
Nem törődve mással, szeretteink léte
Csak nyűg volt zilált életünk egén,
Ma már, ha tehetnénk, vissza is forgatnánk
A kegyetlen idő gyorsuló kerekét!

Bocsássatok meg, kedves elhunytak,
Azért, mit vétettünk ellenetek,
Ma már sok mindent másképp csinálnánk,
De nem éltek, s mi nem élhetünk veletek!
Bocsánatkérésül fogadjátok el majd
A virágot, koszorút, a gyertyák lángjait,
Tudjuk már: szeretni és szeretve lenni:
Ez az egyetlen, mi a földön boldogít!

Tudjuk, az élet mindennél fontosabb,
Nem a drága sír, s hogy mit szól a világ,
E külsőség nem az elhunytnak szól már,
Hisz nem a sírra kell a sok virág!
Míg él az ember, addig kell szeretni,
Utána marad a szép emlékezés,
Ha elmulasztottuk mindezt megmutatni,
A sírt borító sok virág is kevés!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom