Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Édesapám sírjánál

Állok egy rideg kő előtt némán,
Rajta gyöngybetűkkel neved látom.
Őszi eső mossa könnyem árván,
Milyen az élet a túlvilágon?

Negyvenkét éve múlt, hogy elmentél,
S én azóta csak árnyékként élek,
Mindig óvtál engem, védelmeztél,
S nélküled, titkon, de mégis félek.

Visszacseng fülemben még lágy hangod,
Ahogy kacagva, de "csúfolódtál",
Te már rég hajlott leszel, meglátod,
Én fitt és fiatal - gúnyolódtál.

Elszaladok melletted én fürgén,
Míg te a botoddal botorkálsz majd,
S nézek, mert mérgesen, fenyegetvén
Szidsz engem, kit az energia hajt.

Jóslatod fájón, de beteljesült,
Örökifjú maradtál, így látlak,
Negyven éved oly gyorsan elrepült,
Kezét sem foghattad unokádnak.

S megint itt állok sírodnál némán,
Egy gyertyával remegő kezemben,
Gyertya lángjában lelked ragyog rám,
Apa, itt őrizlek tenyeremben.

2015. október 18.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom