Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egykor együtt boldog idők

Egykor együtt egy kisvasúton,
Olykor éjszakába nyúló útjainkon,
Szavait idézem, egyszer arra kért,
Vágjam szemébe minden szégyenét.

Kissé énekelve beszélt,
Mikor még új volt, és szerényebben élt,
Most nagyváros forgatagának rabja,
Oly kevés, ami vigasztalja.

Szavai közt nincsenek már dallamok,
Csak kapkodó, nyugtalan áramlatok,
Szünetet nem ismerő félmondatok,
Már magam sem értem, mit akarunk.

Megvan mindene, de mégsem elég,
Nem ismeri kincsei titkos üzenetét,
Szerteszét hever minden érdeme,
De nem találja lelkét szegény már semmiben.

Szemedbe nem, csak félretekint,
Legyint egy nagyot, mondja, mind a tiéd,
Büszkén arra kér, együnk egy nagyot,
S elfelejtjük megköszönni a mai napot.

Történet végét bár nem ismerem,
A cél igen fontos, s az út, mi odavezet,
Feledni talán mégse kéne,
Merre tartott kanyar-menti kis vonatunk vége.

Egykor együtt boldog idők,
Két lejárt lemez között szünetidők,
Áramszünet, csend, újabb állomás,
Hazautunk egy kész sor vallomás.

Történetünk véges és számtalan,
Felidézni mindent talán tárgytalan,
Énekelünk még együtt, talán nemsoká,
Csak légy kicsit boldog már!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom