Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Visszatérő álom

Van egy álmom, mely vissza-visszaköszön,
S mintha önálló életet élne, s nekem nem lenne hozzá közöm.
Egy ódon ház előtt állok, s az ajtaján belépve,
Egy öltönyös fickó áll könyvvel a kezében.

Nem mozdul, nem is szól, csak áll ott meredten,
Tán rosszkor vagyok rossz helyen, tán én vagyok a kelletlen.
Szemem tekint, várja e nyitánynak méltó végszavát,
De semmi, egy szó, annyi se, mi megtöltené a szobát.

Sötétség ölel körül, érzem rideg karját,
Csak a beszüremlő lámpa fénye sejteti az arcát.
Vonásai kemények, érzelmet nem tükröz,
Hajszáli sem hűek már eredeti színükhöz.

Homlokán az idő, mint a folyó medrét vájta,
Oly alak ez, mint ki a pokol bugyrait járja.
Tekintetét fürkészem, szemében egy más kor világa,
Hajtókáján egy cseresznyefa megfáradt virága.

Hogy ki ez az alak, és miért van itt egyáltalán?
Pedig emlékeztem e vonásokra még utamnak hajnalán.
De az még rémlik, hogy éppen pirkadt,
Mikor e régmúltnak szele újra feltámadt.

Egy kósza gondolat volt csupán, mit maga a kétség ellett,
Hogy névtelenül fekszem majd a holt költők mellett.
Ám majd másokat is, mint engem, remélem, utolsó intelmem védi,
Lábnyomaink tán halványulnak, de a járt út már sosem lesz a régi.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom