Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kivonat Villon életéből

Születtem ifjúnak, s erősnek
ezernégyszázharmincegyben talán,
egy dolgos, de tudatlan nőnek,
ki Villon nevet ragasztotta rám.
Vagy talán nem is ő tehette,
Guillaume: nevelő atyám,
Françoys des Loges volt nevem,
vagy Monterbier lehettem talán?
Mindegy hát, nem ez számít ma már,
Montcorbier is lehetnék, viszont:
nem döntő, ki volt szülőapám,
a nevem most már Francois Villon.

Guillaume több, mint apám,
(mert apáról korán árva lettem),
szárnyaltam, s ő lovat tett alám,
így időben érettségit tettem.
Művészeti karra íratott,
a klérusban helyet szántak nekem,
privilegizált helyet kapok,
s Sorbonne-on mester fokig mentem.
Nagy volt az egyetemi nyomor,
és sok volt az éhező kisdiák,
lázadt az üres, korgó gyomor,
és egyetemet zárt be a király.

Bánom, de kapóra jött talán,
hogy sutba vágjam tanulmányaim,
borospince mélye lett tanyám,
s az utcák puccos örömlányai
úgy fonták be ifjú lelkemet
alkoholtól mámoros ajakkal,
s csóktól bűzös már a lehelet,
és gyakran rám rogyott a virradat.
Nem törődve ranggal és szóval
átkozódtak folyton a cimborák,
bőven ütlegeltek karóval,
mert elvettük mások pénzét, s borát.

Dúlt rég a százéves háború,
brutalitás, éhség telve sokkal,
a járvány is oly magas fokú,
s a tömlöcök tele gyilkosokkal.
Nem számít már a jó modor sem,
a fegyver, a tőr régtől perdöntő,
egyre megy szúrt avagy vágott seb,
naponta száz szám visszaköszönő.
Philippe Sermoise atyát,
ki riválisom: nem szúrtam le őt,
számon viselem tőre nyomát,
de rám húzták a vizes lepedőt.

Elhagyom Párizst (az üszköset),
Sermoise megbocsátott nekem,
betegágynál ejti bűnömet
az, ki nem érti: nem vezekelek...
Karácsony éjjelén Párizsban:
égre esküszöm, semmit nem tudtam,
betörtünk hasonszőrű ifjak
ott a Navarre Kollégiumba.
Guy Tabarie a fő cinkos,
ki aljasul beszédes vezér volt,
jól megszorongatták a piszkot,
beköpött, s börtön a hozadékom.

Figyeljetek, csak annyit tudok,
rátok hagyom "Hagyatékom": (Le Lais)
most "Agyő! Angersbe indulok",
és Blois-ban vár Charles d`Orléans.
Rossz a sorsom, olykor búsulok,
Fredet miatt Charles kitagadott,
a, "Mehun-i kemény börtön"-ben
láncra verve aludni sem tudok.
Elcsaptak írnoki állásból,
megírtam a "Nagy Testamentumot",
Navarre Kollégium miatt
most a "Rend" kötélhalállal sújtott.

Halál-ítélem szélére írom négysoros versemet...

Vérem Francia, ez a bajom nekem,
Párizs szült: (ott van Pontoise mellett)
Most öles kötéllel a fejem felett
Nyakam latolja súlyát fenekemnek.

Sárospatak, 2015. június 10-14. - Az adatokat a Wikipédiából vettem. Az idézett sorok Villon sorai. A magyarul írt négysoros saját szabad fordításom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom