Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Inter

Fém csörög, visít a szívó.
Vér kopog, és fénylik az izzó.
Vidám a levegő, nevet a doktor,
maszkok alatt megbújik a mosoly.
Csak egy röpke pillanat, mi a valóba húz.
Őt bántja csak, kinek arca remegve bús.
Szeme mögött fojtó könnyek,
zokogna, tudva tudja, de nem akarja többet.
Észre se vennénk, mi folyik közben,
és egy vesztett életnek vége szökken.
Maró a bánat, mit rebegése hordoz.
Karját fognám, de a lelkemben borzong.
Suttognám fülébe, tartson ki, kedves.
De a szemünk együtt lenne nedves.
Hogy itt állok-e vagy ott?
Akarom-e vagy tagadom?
A válaszomat sohasem tudom.
Nyomorban élve éltet hozni, talán valamit jobbá tenni.
Vagy nyomortól védve félve tenni, jobb életet nem hozni.
Nagyot ugrik, horkant a szipoly.
Nem látni már a fájó sikolyt.
Fejemben hordozom a néma éneket,
s palackba zárva viszem az eldobott életet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom