Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vén diófa

Néztem vén diófám,
öreg, szuvas, csúnya.
Néztem az embert,
arcára írva gondja.

Éveken át élt ez a kép.
Vén diófa és emberlét,
mindkettő oly csúf nekem,
mindkettőt úgy megvetem.

A diófám csak korhad,
az ember lelke rohad.
Romlott mind a kettő,
nyomorult, ágról szakadt.

Majd diófám alá ültem
nyári napsütésben.
Enyhet adott nekem,
hirtelen ráeszméltem.

Milyen szép ez a fa,
s milyen szép az ember!
Mindkettő telve van
korral s bölcselettel.

S sétáltam közöttük.
Emberek és fák közt.
Nem tudom, hogy láttam
rajtuk azt a sok koszt.

Más szemmel látok már
mindent, mi teremtetett.
Virágzik a diófám,
s virágoznak emberek.

S lassacskán rájöttem,
mindkettőt szerettem.
Ember és diófa
itt virágzik bennem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom