Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A vén diófa

Az udvar sarkában áll egy vén diófa,
Kevés a termése. Nincs már dió rajta.
Arra jár a gazda - mindig fontolgatja:
Megérett már a fa rég a kivágásra,

De valami a kezét folyton lefogja:
Nagyon szereti ezt a fát az apja.
Nagyapja ültette fiának, unokáknak.
Diófát nem ültet az ember magának.

Régi szép emlékei eszébe jutnak:
Tűző nyári napon, ha árnyékba húzódtak,
Gyerekként hányszor, de hányszor megmászta.
...A sok sütemény, melyben benne volt diója.

Aztán megrázza fejét, egy nagyot sóhajt,
Elindul megnézni: merre van a balta.
Mire visszaér, mögötte áll apja,
Kezében - mint mindig - régi rádiója.

Segítek Neked a fát vágni fiam.
Öreg ez már, nincs már ennek haszna.
Csak elrakom a rádiót, ne legyen baja...
Ahogy babrál vele, felcsendül egy nóta.

Az öreg megdermed. Elfordul. De a fia látja:
Rázkódik a válla. Az ő szemét is ellepi a pára.
Agyában vadul cikázik a sok-sok gondolat,
Közben zeng a nóta. Nagyapja nótája.

A vén diófa ma már sokkal takarosabb,
Ágait a gazda szépen visszavágta.
Mosolyogva látja, hogy az unokája
- Emlékeket gyűjtve - az öreg fát mássza.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom