Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szegényes ballada

Amikor azt hittem, rosszabb már nem lehet,
akkor törted össze a szívemet.
Elfogytak a szavak, amikkel leírlak,
de véred égeti tollam hegyét,
egy kupac kacatban kerestelek most is,
de rájöttem: átütsz a papíron.
Most előttem állsz, kicsit tisztábban látlak,
és elhiszem, hogy nincs semmi jövőnk,
de belém mártod a kapzsiság pengéjét,
és megint hiszek a magányodban.
Amikor azt hittem, rosszabb már nem lehet,
akkor törted össze a szívemet.
Már csak ketten állunk a könyvem margóján,
mert minden csak rólad és rólam szól.
Azon töprengek nap mint nap, hogy milyen vagy,
és hogy milyennek tudlak láttatni.
Hogy kívánatos légy nekem, de ne másnak,
hogy szépséged ne legyen feltűnő,
mert egyedül magamnak akarlak téged,
és papíron nem tudok hazudni.
Igen, ez a baj, hogy el sem hiszed, milyen
őszinte tudok lenni ilyenkor.
Ilyenkor, mikor velem vagy és annyira
hiányzik az, hogy megöleljelek.
Amikor azt hittem, rosszabb már nem lehet,
akkor törted össze a szívemet.
Döcögés közben elkalandozom rajtad,
ha utazom, mindig hozzád tartok.
A hideg párnák közt fekve felidézem,
hogy milyen meleg lennél mellettem.
Balladát ígértem, és végre megkapod,
mert itt állsz hallgatva engem, némán,
És talán végre kegyelmesen válaszolsz,
mert ennél rosszabb tényleg nem lehet.
Amikor azt hittem, rosszabb már nem lehet,
akkor törted össze a szívemet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom