Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Napfény hoz reményt

Az idő jó szobrászként
vési testemre ráncaim,
itt egy vonás, ott kettő,
évgyűrűkként tekergő
kusza vonalak.
Sok fáradt év,
és néhány szép.
Utazom...
Táskákba zsúfolva
mind, az elmúlt,
szemem alatt cipelem terheim.
Kérges tenyeremből
kicsúsztak kósza terveim.
Nyakamra ült az idő,
mázsás teherként nyomva vállamat.
Lábam csoszogása port kever,
s lever minden bús nap.
De, lám, amott dereng némi fény,
D vitamin bombák érkeznek
napfény ölén,
mosollyá formázva arcomat,
és újra, meg újra feldob a gondolat:
van még remény!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom