Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

In memoriam Bolyai János

Sasmadár az égen, hatalmas gyertyánfa,
Tudományunk egén legnagyobbik talán,
Olimposz hegyéről néztél a világra,
Átlátva a tudás addig zárt ablakán.

Szárnyad felhők fölött súrolta az eget,
Isteni szikráddal új tüzet gyújtottál.
Semmiből az elméd új világot termett,
Mert mindenki másnál nagyobbat álmodtál.

Kitépték a tollad, kivágták a nagy fát,
Ki repülni vágyott, magányosan kocog.
Szűk lett a messzeség, nem vonz a láthatár,
Szállni vágyó lelked lent a porban zokog.

Hatalmas géniusz, jeltelen volt sírod.
Becsapták, meglopták, megtörték lelkedet.
Használatlanul ment sírba tálentumod,
Csúnyán elorozták korszakos elvedet.

Tollaidat vesztve tovább nem szárnyaltál.
Mi lehettél volna, ha alkotó kedved
Nem kötötték volna gúzsba olyan korán?
Mennyi nagy gondolat maradt még tebenned?

Én, a kicsi porszem elmédnek hódolva,
Ki Einstein tanának alapját leraktad.
Azért, mit alkottál, s alkothattál volna,
Engedd, hogy előtted fejemet lehajtsam!

Születésének 112. évfordulójára (1802.XII.15.-1860.I.27.) Gauss minden alap nélkül azt állította, hogy Bolyai fő művének (Appendix) problémakörét megoldotta, emiatt a kedvét vesztett Bolyai tudományos kutatásai helyett a hegedüléssel vigasztalódott

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom