Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A művész

A művész egy bohó, vidám kalandor,
kinek olykor édes a fanyar vackor,
sokszor keserű a mézes csemege,
ha úgy van kedve, magányos remete.

Dermesztő fagyban lobogó lázban ég,
perzselő napon didereg, csupa jég,
a világ szépségét szívébe rejti,
elzengi, leírja, vagy képpé festi.

Néhanap a vakablakon is kilát,
ha kell, a felhőknek támaszt lajtorját,
számára az álmok mindig valósak,
és nem érdekli, az élet csaló csak.

Ember, ki utálható, szerethető,
szabadsága az, mi éltető erő,
korlátok közé be nem terelheted,
nem tűri a béklyót, láncot, kötelet.

Szolga, ki alázattal végzi dolgát,
tálcán kínálva lelkét, önnönmagát,
s bár fizetsége olykor gúny, megvetés,
egy ámuló szem, az az elismerés.

A fény és az árny sohasem hazudik,
nappal és éj benne kitárulkozik,
megszólal belül, ő pedig megérti,
a szürkét vidám színekre cseréli.

Összegyúrt anyag, föld és ég, tűz és víz,
keserű pirula, fűszer, zamat, íz,
vasalt damaszt, s ráncosra gyűrt fonákja,
erény és bűn, s annak feloldozása.

A művész helyetted, miattad is lát,
papírra, vászonra fest ezer csodát,
a pillanatokra fénykeretet tesz,
az Istentől kapott tehetsége ez.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom