Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elfogyott szerelem

Egy emlék, ennyi lett csupán,
néma hang szívem zord falán.
Tüzesen égető, zokogó fájdalom,
nyugtató már csak a sírhalom.

Szemed vad tenger áramlása,
gúnyt űzött belőlem villámlása.
Hiába vágytam a pillantásra,
ő nem nézett rám, csak másra.

Hittem szép szavaknak, hazugságnak,
hittem csillagoknak, s annyi másnak.
Minek a remény, ha ennyire fáj?
Minek a szerelem, ha az másnak jár?

Szeretek szeretni, de engem ki szeret?
Remélni is reméltem, amíg lehetett.
A remény belőlem már régen kifogyott,
amikor törött szívem még érted dobogott!

2000. október 23.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom