Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Alvilági Múzsa

Üres a szíve, csöndje öl,
fojtogatja a régi blúz,
ma vágya még az ágyra dől,
de holnap már másfele húz.

Hogy ok legyen vagy okozat?
Ugyan... Az álma rég nem ez.
Folytatódik a sorozat,
feltesz egy rég megunt lemezt:

*

"Ülök egy kőszirt peremén,
a másik kettő már halott.
Hiába hitted, veled én
nem tévesztettem dallamot.

A horgonykötél meg nem óv,
és a viasz is hasztalan,
a hullám szívedig hatol,
füledben zúgó gyászharang.

Fehér tajték a takaróm,
fázom, de fáj a testmeleg.
Túl vagyunk már az altatón,
a nap lebukott, este lett.

Ha ébred a fény, és a szél
messzire röpteti hajód,
csönd borul rád, mert a szirén
nem énekel több dallamot."


*

Valaha fényes nimfa volt,
szívekben virágzó rózsa,
most könnye sincs, a lelke holt:
feslett, alvilági múzsa.

Hiszik: hangja halálba húz.
Pedig dehogy... és csak bömböl
a lemezen a régi blues:
"Nem az éneke. Csöndje öl."

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom