Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emlék

Sötétségbe burkolózik a föld,
Az ég Holdat, csillagokat köp.
Szentjánosbogarak repkednek,
Én meg a Duna-parton merengek.

Fejem nem oda illő emlékeket okád,
A táj rémisztő, sötét s kopár.
Emlékeim rács fonja körül,
S ordítanak amögül.

Eszembe juttat egy szép őszi napot,
mikor, meleg ölelést, s csókot kapok.
Egy padon ücsörgök egy kedves személlyel,
Ki, biztonságot, odaadást sugall szemével.

Nyárról is van egy csodás emlékem,
Amiről maradt is egy fátyolos képem.
Két kéz egymásba kapaszkodik,
Szívem szeretetre hivatkozik.

Fájnak, ezek a nagyszerű dolgok,
S keseregni is biztos még fogok.
Vajon Te miként, s hányszor gondolsz rám,
Vagy tán a nevemet sem tudod már?
nem tudhatom...

Sötétségbe burkolózik a föld,
Az ég Holdat, csillagokat köp.
Szentjánosbogarak repkednek,
Én meg a Duna-parton merengek.
S kitépem fejemből az összes emléket.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom