Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Megtörve

Karomba zárva ringatom a Holdat,
könnyekben áztatva arcom, kutatom a múltam.
Emlékek ezrei vesznek körül,
hallgatom a szót, szívem kimerült.

Előtört minden, hallgattam magamban,
sírt bennem a lélek, sírva aludtam.
Hirtelen jött, s rám maradt,
belülről emészt a fájdalom dala.

Marcangol, éget, s teljesen beleremegek,
fáj, hogy az érzés tép, s semmit sem tehetek.
Már nem tudom, mi van, volt, vagy lesz,
a jövőtől félek, mi lesz? Ha tönkretesz.

Erősnek lenni, s nem feladni,
az egyetlen, amely a lelket nem hagyja meghalni.
Már nincs erőm harcolni, már üres minden,
a lélek megszűnt, nincs már tündérmese, miben eddig hittem.

Hittem a mesékben, s éltem is benne,
de a múlt előjött, s némán eltört bennem minden.
Hiába állok, s folytatnám az utam,
szívem elfelejtett hinni a vadonban.

Hittem szépben, jóban, tűrésben s bocsánatban,
éltem így, mert így éreztem jónak élni e világban.
Hagytam legyőzni magam, s a rosszat eltakarni,
sosem gondoltam, hogy egyszer így fogom visszakapni.

Már tudom, hogy semmi sem örök.
Fájt, ahogy hirtelen jött, s ennyire megtörök.
Mára szárnyaszegett angyal lettem,
s valahol könnyek között, az emlékeim között fekszem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom