Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az utolsó álom

Ablaküvegén, mint póklábak,
Vékony fagylábak szaladgálnak.
Jön a hideg, hozza a havat,
Beterítve csendben a házat.

Keserűn várja a decembert,
A szél sem fúj már felé embert.
Lábnyomok sem visznek a házig,
Nem is sejtik, mennyire fázik.

Szobájában csak a csend zajong,
Szívében a Karácsony jajong.
Bár nem látja őt senki sírni,
Könnyeit mégis büszkén nyeli.

Eszébe jut szerető párja,
Mit mondana, hogy őt így látja:

Ha nagyon magányos vagy éppen,
Távol tőlem, nagy csendességben,
Kérlek, hunyd le szemed egy percig,
S én melletted leszek mindig.

Kezed fogva álom örvényén,
A bűvöletnek fehér selymén,
Viszlek a szelíd messzeségbe,
Mint rózsaillat, szállsz a szélbe.

Csak gondolj rám! Gondolj rám!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom