Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Verso

Megtanultam élni,
nézd, magam vagyok
a rideg való,
csúf,
mint a hétköznapok,
álmavesztett
munkaórás délelőttjei,
s úgy sietek már
dolgom után,
fejem vállam közé
húzva,
mint akinek
kabátja sincs,
s futtában
csontjába mar
a január.

Kilélegezni kéne.

Megtalálni
újra a királylány
hófehér kezét,
fényre hinni,
hogy megrázza
aranyhaját,
hiszen ha
nem ő vagyok,
ha nincsenek
mesék,
egyszer csak mindegy,
hol áll meg,
működni a gép,
melyik sarok után
borul szét
utolszor a málha,

- fel nem vett ajánlott
levél -

elszökik a fejből
minden félelem,
mi álmodni
készteti
az embert.
A szem
lehunyva is
lát minden
szegletet,
s az emlékezés,
mint a pásztor,
tudja jól nyájat,
merre béget még dac,
s hol legel csendben,
észrevétlen az alázat:
megtanultam szégyellni
a szégyent,
s ha letérne is melengetni
lábam valamely
gyapjas gondolat,
bokáink körül csattog,
acsarkodik az idő.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom