Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy neked pingált égen

Nem kellenek nekem a feslett percek,
sem gőzösajkú, büdös bordalok!
Feltárnám rejtekét mély tengereknek,
mit ringva rejtenek a dús habok.

Elkeverve szivárvány íriszébe,
palettát magamnak külön kenek -
cinizmusod elfedező festékkel -
vak piktorként hazudva lényeged.

Festett jelmez is jobb a pőreségnél,
mely rútabb már ennél nem is lehet.
Ha hangod megérint fülemhez érvén -
mézes szókkal sorokba metszelek.

Bevallhatod, a telhetetlen élet
torzította el szörnyeteg valód:
befaltad, mint a húsevő az étket -
zátonyra bukott az élethajód.

Lelked fekélyekkel dús-televényes,
habzsolt perceknek tekervényein
bujdokolsz éhed labirintusában, -
hasad arcom tenyered élein.

Ütésre hangolt karjaidba estem,
ajkad szava szívembe harapott,
kutatom, mi még összetörhet benned, -
parányi kő - melleden koppanok.

Kalapácsütésre se moccan lélek,
urna-mélyen lapul hamuhegyed,
reménytelen lett támasztani téged, -
mint slukkot, úgy leszívták életed.

Mindennapod kihűlő dekkje feslett,
nincs gusztusom, hogy számba vegyelek,
pátosz-önámításba így is festlek -
díszletbe rejtett festményt képelek.

Bár vágylak látni szivárványos fényben
egy szépre-pingált ház freskófalán,
egy külön neked kifeszített égen -
feltündöklőn az éjnek homlokán.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom