Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szerelemvirágok

- Valamikor réges-rég - mutatott a vén poéta
a mezőn szerteszét -, itt Szerelemvirágok nyíltak...
Ámor varázsszínében pompáztak, a Romantika
Múzsájának énekét hallgatták, megköszönvén: a
Szellők ringató táncát, a Felhők lágy esőcseppjét,
a hatalmas Természetnek szépség-létezésüket,
Nap és Hold örökké-forgó, vigyázó tekintetét,
Emberek hódoló csodálatát, álom-szívüknek
rajongó képzeletét. Nézd e fekete madarat,
mely felettünk repül át a tájon, sok harcot megélt,
mint én, ő is láthatta beszédem tárgyát, hallhatta
történetem eredetét, valóságos a festmény.
Költő-író vagyok, a Mindenség szeretete éltet,
s mikor a pennámat tintába mártom, feladatom:
tehetségem által, az utókornak elmesélnem,
milyen is volt e vidék, hol a gyermeklétem dalolt.

- Gyönyör-mámor lehetett a rengeteg díszes virág
- szólt a leány, nagyapja barázdált arcát is nézve -,
elképzelem s jelen vannak, boldogság-harmóniát
küldve mindenkinek, mert igaz szeretetet remélnek!

*

- Kár, igazán kár, hogy ide mást alkotott az ember:
bevásárló-üzletet, hamis csillogást, mulandó
örömöt... - így a holló, s tovaszállt keresve, ahol
a Szerelemvirágok örökké nyílnak... tűz-lelkekben.

2012. november 16.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom