Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A múlt temetése

Félhomályban ég már a múlt a kályhában,
Eltemettem emlékeim a magányba,
Aztán kis láng ébred, újra pislog a tűz,
Halkan szellő lebbenti a szomorúfűzt.

Mint tavasszal a fák, újra kikelet,
A mezőn dölyfösen cserebogár berreg,
Aztán lám, éget a nap, legelészik már a nyáj,
Csicseregve az ártatlan, gyermeki száj.

Hullócsillagok mutatnak utat nekem,
És az új kenyér illata száll csendesen,
Sárgulnak a levelek a szüreti dalban,
Dér vet véget neki a hideg hajnalban.

Kis pelyhekben rázza az anyu a paplant,
Újra kályha mellett nézem az ablakban,
Teszem emlékeim a hideg hamura,
Már nyúl a kezem gyújtósért, tűz ég újra.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom