Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kedves Naplóm!

Érintetlen, tiszták hófehér lapjaid.
Írnom kell, hogy benned mély nyomot hagyjak itt!
Tollam megragadtam, emlékem bevésem -
rányomom múltamra vérvörös pecsétem.

Görcsös ujjaimtól nyomot hagy a tinta.
Lelkem libikóka - lent, majd fent a hinta,
szédült, kavargó múlt örvénylik fejemben -
van úgy, hogy a bicska kinyílik zsebemben.

Ősi indulatom ereimben buzog.
Jobb fülembe angyal, balba ördög susog,
szilárdult önérzet gyermeki álmaim.
Megdöntött nagybetűk kétségek árnyain.

Reppen el az idő áttetsző szárnyakon,
legyűröm gondjaim - nem kell a szánalom!
Erények erejét génjeim hordozzák,
megtépett jövendőt álmokkal foltozzák.

Írásjelek mögött meglapul a kérdés,
rajzolt betűk között átsuhan egy érzés,
világom közepén mondanivalómban
ringok az álmokon kék papírhajóban.

Elsöprő szerelem karolta vágyaim,
megnyugvást találtam gyengédség vállain,
magzatom szemében csillan a szép remény.
Pénztárcám oly lapos - lelkemben van erény!

Minden rezzenésem oldalak közt lapul,
életem könyvében porosan nem fakul,
nyomdafestéktűrő, értékes szavakkal
átkötöm lelkeket szép selyemszalaggal.

A végén ott a pont - zárult egy fejezet,
tollamat letettem - becsukom fedeled,
lassan megtelnek a megsárgult lapjaid,
drága Naplóm, talán mély nyomot hagytam itt!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom