Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Búcsú a magánytól...

Puha csipkefátyol baldachinja alatt
érzékeny szívzörej százfelé elszakadt.
Hentereg a magány - lepedőm is nyirkos,
rám terül a hajnal - mozdulata cinkos.

Kétség nyúlós szaván olvadt szét egy világ,
ajkamon hűvös csók - elsuttogott imák,
homlokomon stigma - alázatok csókja,
feledett tegnapok keserédes bókja.

Rossz emléke maradt - távozott a magány,
vissza sem tekintett, csak kisétált lazán.
Elmélyült sóhajunk visszhangja úgy csendül,
suhogó hajszálad a párnámon rezdül.

1992. május, magányom emlékére

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom