Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emléked

Éjt virrasztó szentjánosbogár-szikra,
ahogy tündökölt a kies mezőn.
Árnyam húzódó, eget terítő maskara
s csöndben, ahogy elvész merengőn.

Magányomban lefesti a hű érzést,
ahogy ültem a roskadó padon,
láttam minden emléket, ami nem volt kérdés.
Eleven volt, tiszta, amit adott.

Hűs szél járta nedves szemhéjam.
Míg bólogattak a nyári levelek.
S nem éreztem a jelent, csak a múltam,
függtem tőle, s a világ akkor volt oly kerek.

Mint néhai mosoly arcomon, s csak Rád vágytam,
messze rejtőző hiány, ami volt.
S üresben toporzékoltam ebben az érzelemvilágban,
minden érzés velem ott bolyongott.

Mégis öröm volt a legékesebb, ahogy tolongott,
S emögött Te voltál tudható.
Átláttam, ahogy szívem ezer arca imádott,
és nekem kellett az ölelés, az érintés és a szó.

Amikkel mindig csak kifejezni akartam,
hogy érezd, mennyire imádlak.
S már nem csak ott ültem magányban,
mert tudtam, hogy Te mindig velem vagy.

S jött szemembe az olvadozó álom.
Kezem fogtad, vállamra hajolva,
és én boldogan aludtam a tudattal,
hogy Te vagy a párom!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom