Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A kórkép

A szél simogatta selymes haját - nemrég,
boldogság ficánkolt mosolyán - láztalan.
Keserű hónapok oly rövidre nyesték
göndör fürtjeit - most keresi lázasan.

Vértelen szájszélén rezdül a fájdalom,
a szenvedés foga rágcsálja bordáit,
lelkében tanyát vert az ádáz bántalom,
nem szedi vadgalamb reménynek morzsáit.

Csontszínű falak közt az idő vánszorog,
az infúzióktól izzadó kételyek,
ezernyi könnycsepptől elázott vánkosok,
keservek szagától folyton csak émelyeg.

Félelem vizitel - mindennap bekopog,
napjában háromszor benéz az ajtaján,
ágyszélén elidőz, majd lassan elcsoszog -
gyötrelmet felejti kórterem asztalán.

Keserű szájízzel virrasztott éjjelen,
félrenyelt pirulák - szédítő gondolat,
suttogó rettegés - elzsibbadt értelem
zajosan, untalan elméket bontogat.

Ujjaival morzsol egy meggyűrt leletet,
lépése fáradt, egy kissé már monoton,
Ő türelmes, vár - pedig várt már eleget,
kucorgott megtörve jéghideg romokon.

Egy orvos szólítja - mondja a lényeget,
őszintén szólhat - nem hímezhet-hámozhat -
kellemes férfihang közli a tényeket -
Asszonyom elmehet, gyógyultan távozhat!

Zöld-maszkos angyalok folyosón rohannak,
illatos köpenyük angyalszárnyként lebeg,
elmékben óvatlan képzetek fogannak -
érkezett helyére egy új, rákos beteg.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom