Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A végén megha(j)lok

Életem üres színpadára születtem,
Melyhez a díszlet ugyan adott volt,
De az előadást én rendeztem meg,
S a hervadt főszerep nekem jutott.

Duzzogtam a szerepbeosztás ellen,
De az Igazgató meg sem hallgatott;
Megértettem: most itt kell lennem,
Mert ezer néző várja a színdarabot.

Mindig eltérő jelmezeket viseltem,
Mellé sokszínű álarcokat hordtam,
Ezáltal rég kiismerhetetlen lettem:
A világ kitűnő színésznője voltam.

De nemrég kibújtam álcám mögül,
Messzire dobtam kietlen maszkom:
Nyugodt lényem emelkedett fölül,
Elmúlt az Igazgató elleni haragom.

Átigazoltam a valóság színházába,
Ahol a józan boldogság a Rendező,
Bekerített a szeretet-illat vonzása:
Lényem már nem érzelem-temető.

Egyszerűen alakítom színdarabom,
De változtathatok tanácsok révén,
Egyszer élek, egyszer meg is halok:
Cél, hogy a néző tapsoljon a végén.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom