Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Felnőttünk

Felnőttünk!
S elfeledtünk az életre rácsodálni!
Nem tudjuk már, hogy milyen csillogó szemmel,
nyitott szível élni!

Nem érezzük a frissen nyírt fű illatát,
eső után az aszfalt perzselő szagát,
nem látjuk a csillagos eget nyári estén,
s nem vesszük észre a mohát a szikla testén.

Nem látjuk meg a jégvirágot, mit a szél karcolt az ablakba,
csak a számlát látjuk, ami érkezett a postaládába.
S nem várjuk az ünnepet, nem várjuk a telet,
mert unjuk a hideget és a jeget.

Nem halljuk a falevelek zizegését, a madarak dalát.
Nem halljuk a tavaszi szél susogását.
Csak a mennydörgést halljuk, a vihar szavát,
a szitkozódó postást, a szomszéd káromkodását.

Nem nevetünk szívből, ha viccet hallunk,
s nem sírunk, ha fáj valami, csak elballagunk.
Nem mondjuk el, mi bánt bennünket, csak megsértődünk,
S kit szeretünk, azzal sem törődünk...

Lásd meg a jót, a szépet!
Láss meg mindenben egy pillanatnyi, boldog képet!
Növessz szárnyat! Repülj magasra!
Érezd a nap melegét, várj a tavaszra!

Hagyd, hogy elszálljon belőled a rossz a méreg!
Légy szabad röptű, tiszta, gyermeki lélek,
ki élni akar, s újra meg újra
lát, érez, nevet, s igazán szeret, s kész az útra!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom