Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nézlek

Nézlek hogy alszol, arcodat fürkészem.
Vajh gondolataid hol kalandoznak?
Álmaid bizton felhőtlen vidámak,
mert ajkad mosolyra görbül, kedvesem.

Bámullak némán, halvány holdsugárban;
szó vagy a némaságban, vágy és remény.
Fogod kezeim, mert az élet kemény,
s néha eltévednék forgatagában.

Nézem hogy ébredsz, mint kelő napsugár;
szemed csillogása gyöngyöző patak.
Érintésed, a lényed, és önmagad
életemtől elválaszthatatlan már.

Szoríts magadhoz erősen, mint gyermek,
ki játékát félti, s egy tündérre vár
- mesebéli csodákra -, és milyen kár,
hogy álmaink az évekkel röppennek.

Ám a szeretet velünk él, mert örök;
lehet, könnycseppekké válik néhány év,
ölelésed mindig végső menedék,
hogyha néha szürkül, borul, mennydörög.

Hisz minket egymásnak teremtett az ég;
ismeretlen fogalom a nélküled.
Kezembe temetem csendesen kezed,
örökkön-örökké, s talán tovább még...

2013. január

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom