Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az utolsó vers

Már nem suttog a költő.
Magánya mélyében ordít csak legbelül.
Az éj csendjén suhanva,
Örök sötétjébe bújva hosszasan elmerül.

Nincs több vers már,
Csak felejtett szavak,
Össze már nem illenek,
Csak jól hangzanak.

Mint az élet és a talány.
Együtt járnak,
Mégsem voltak valók sohasem egymásnak.

Nincs végső búcsú,
Csak mindig új alkalom.
Jövünk újra meg újra,
És játszunk még be nem látjuk,
Építeni jöttünk egy szebb, élhetőbb világot.

Mindenre van világos magyarázat,
Mégis mit sem ér
A sötétség értetlen földjén...

Mindannyian egyek vagyunk,
Mégis falakat emelünk magunk köré...

Nincs találás, csak keresés van...
És én találtam is.
Mégsem éltem vele.

Tudom, hogy alakítom a sorsom,
De most valamit a jövőre kell bíznom.

Te leszel az...
és talán én is...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom