Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Volt idő...

Volt idő, hogy akadt a szó, s úr volt a radír,
akkor majd` éhen halt pennám alatt a papír.
Mint napszítta bársony, fakult meg a gondolat,
fásultan fojtottam magamba a gondokat.

Kietlen, zord tájékon bóklászott ihletem,
megfojtott a szó, bénává tett a félelem.
Kerestem önmagam, és semmit sem értettem,
de egyszer csak megváltozott minden hirtelen.

A kiszáradt tollamba új élet költözött,
írtam és megéltem mindent a sorok között.
Sötét tintám vakító vörössé változott,
minden kép, minden hang új távlatokat nyitott.

Harsogott a szó, s többet be nem állt a szája,
az összes radír kipenderült a kukába.
Vitte tollam valami láthatatlan erő,
a mélységekből forró lávaként tört elő

sok elfojtott érzés és szunnyadó érzelem.
Már semmi sem szab határt, enyém a végtelen!
Költészet vagy firka? Az idő lesz bírája,
de talán a nagy ködben nem veszek homályba...

Ars poetica 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom