Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Bűneimből

Az élet sarjadását várom,
Míg a csöndes éjbe szállok,
Mert hangodat már nem találom,
Körülölel szelíd álmom.

Azt várom, hogy újra ébredj,
Tárt karokkal várjon az élet,
Hű csókoddal ébressz engem,
Keljek a rémálomból végre!

Hisz létünk eggyé vált már rég,
Így Nélküled már nem élhetnék,
Csodás szíved rég az enyém,
Habár hiányzik valami még...

Most egyedül kell célhoz érnem,
Rád nem számíthatok végleg,
Csónakom magányos a stégen,
S már látom, ahogy elvérzek.

Belefúlok a vérembe,
Közös csatánkban kiszenvedek,
Csalódást okozok Neked,
Már megszokássá vált Melletted.

Végső tőrt szúrtam holt szívedbe,
Vajon ezért majd elengedsz?
Találkozunk a Végtelenben?
Vagy súlyos volt bűnöm ehhez?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom