Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A templomkertben

Szokásos helyemen ülök, szomorúan, némán
megint nem jött el az Isten.
A templomkert keresztje közönyösen néz rám
magammal hoztam a kincsem.

A jó papír és a toll, ami adja most a reményt
vizes pad mint menedék, megint.
A tegnapi lépteket még jól hallani, jó regényt
írnának. Egy madárka rám legyint.

"Elmentek már rég a szentek e helyről"
mondja és tovaszáll.
Maradok még azért kicsit, nem ugrok egyből
keresgélek szívem tavaszán.

Találtam pár régi szép képet, egy csodás tavaszt.
Igen! Most hozzád szólok!
Nem hittem, hogy te leszel, ki meghúzza a ravaszt
csőre töltött, néma szónok.

Gyilkosa lettél a szív tavaszának, elhoztad az őszt
lehullik lassan az utolsó levél.
Mezőkről is lassan hazaküldik az utolsó csőszt
ha még rügy maradt, elvetél.

Mert tél jön már rendületlen, széllel és faggyal
felkapja a sárga levelet.
Könnyes szemmel kapok némán utána
arra írtam fel áldott nevedet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom