Az elmúlt egy hét új versei
Sarki csillag élő fénnyel,
Világra néző teljességgel
Jut el minden földi létbe,
Mesét mondva alvó rétnek.
Mikor szerelem érinti szívem,
mint áramütés, égeti testem,
virág nyílik a kopár hegycsúcson
csillámport hint szellő a lombokon.
Mint a sebzett vad, ki nagy fájdalmában
Elbújik az erdő sűrű, hűvös bokraiban,
Úgy rejtőzködöm én is sajgó lelkemmel,
Senki ne lásson kínzó gyötrelmemmel!
Ha te a Nap vagy, akkor én a Hold.
Ha te a csillag, akkor én az égbolt.
Empromtu válaszul Diana Deets kisasszony "Unknown" című versére
Uram, Isten...
Ugye, TUDOD, ugye, tudod, hogy ekkor még nem ismerhettelek?
Egy holdfényes éjen
Lelkemben oly mélyen
Gondolat eltéved,
Őrzöm még emléked,
Nem kopott még fénye,
Vigyázom rég, féltve,
Védem, hisz az enyém,
Miért is rejteném...
Nincs gyökér, nincs lomb,
Nincs ág, feldarabolt fa
Sosem terem már,
Ez lesz az emberrel, ha
Minden kötődést elvág.
Vérző március
Gondoltál már
a tengernyi vérre?
Hogy e Nép élhessen,
ezrek adták érte!
Ijedt az elmém,
Belülről szúr,
Egyedül szemlél.
Szívet ülve is fúr,
Emészt a bűntudat?
Csend és nyugalom,
itt békére lelhetek,
ahol csak magam vagyok,
én és a természet.
Lassan búcsúzó Nap visszanéz a múltra,
bent a szívnek mélyén őrtüzeket gyújtva,
fellobognak azok, mind pár percig lángol,
új történetet mond megélt messzi távol.
Ültél a kopott hokedlin
ösztönösen mozgott kezed
fekete kötényedbe morzsoltad
kilencvenegy éves életed
Távol innen, messzeségben
Van egy hely: a néma völgy;
Szikár hegyfal kopasz ormán
Fura módon virág nő.
Európaprikás magyar Guinness-rekord
Hosszú provinciális létünk
Úgy húsz éve megszűnőnek tűnt,
Európa polgárai lettünk,
Hittünk egy szebb jövőben,
Immár régi vágyunk teljesült.