Az elmúlt egy hét új versei
Tépek majd egy virágot, mit a hajadba tűzök,
Ölellek ezerszer is, ha kell, a gondjaid elűzöm.
Oly gyönyörű vagy nékem, mint egy meghitt este
Vagy a csendes, nyári eső, mi a virágaid fedte.
Lili-vers
Múlt szombaton arra jártunk
Lilivel,
hol sok madár lombok között
csiripel.
Vagyok, aki vagyok,
örökké egy lengyeltóti leány,
szegény családba születtem,
de lelkem gazdagabb, mint bárkié.
Emlékszem a helyzet kezdetére,
Minden vágyra, az összes lehetőségre,
Inkább hagytak a mérgező csendre,
És a megoldást bízták az időre.
Értem kár a kedves szó.
Hitványoknak az nem való.
Értem kár a drága idő,
Mialatt az értékes élet nő.
Belefáradtam az életbe,
Bár lehetnék más helyébe`.
Mindenkinek adom a vidámat,
Nem akarom mutatni hibámat.
Hullj le, bánatos leplem!
Ami eltakarja örömem.
Felszakadt már sok sebem.
Mégis hogyha kérhetem,
Ne takarj, ne rejts el engem!
Kedves Zoltánok Ildikók
Kikeletet hívogatók
Jöjj napsugár légy ragyogó
A langyos eső kopogó...
Jó lenne egy pillanat,
melyben a csend a mozdulat,
Istenem szelíd hangja
csendülne áradón,
átszőve minden láthatót
...és láthatatlant -
Visszatérek szüleimhez,
Segítségükre számítok.
Egyedül már elfáradtam.
Nem vagyok máshoz társított.
Az éjjel megjelentél előttem,
láttam a szemed, rám néztél vele.
Mély tekinteted testemen éreztem,
vérző sebed megakad kezemben,
még mindig fojtogat sötét emléke.
Te lélek, tudod, figyellek, jól vigyázz!
Látom, miben mesterkedsz, mire vársz.
Magad bolondító tavasz érkezik nemsoká,
Rügyet eresztesz nekem mindenhová.
Volt egy méhecske, és rászállt egy virágra,
De nem a fehérre, hanem a lilára.
Így fordult az elő, hogy hősünk megfogant,
Kisvártatva egy pici termés kibukkant.
Messzi földnek tengerpartján
Kicsin csónak, benne vadász,
Messzi földre el is vágyik,
Hazája már nem is látszik.
Egyszerű vers a megbocsájtásról...
Egyszerű a képlet,
Megtanulni mégis oly nehéz:
Csak azt várd el
Másoktól a magad számára,
Amit te már előbb
Jó szívvel megtettél értük.