Az elmúlt egy hét új versei
Nem volt itt a Földön többé reménységem,
ahogy más országba menekült kedvesem.
Mostohám szeméből szikrázott a villám,
szájából a beszéd síron túlra kívánt.
A legszebb, amink van
A legszebbet, amit
az ég adhatott Neked,
azt egy életen át mélyen
a szívedben viseled.
...Szempillantás volt a Nyár,
Mintha csak záróra lett volna,
Már mentem is vissza.
Egy rémesen unalmas nap
Fekszem a takaró alatt,
a testem merev, a szám hallgat.
A biztonság mára képlékeny fogalom,
minden nap a remény izzik a falakon.
Pártfogóm eddig a szerencse, tarts velem.
Talán messzire elkerül ez a veszedelem.
Hervadón a Hóvirág
Hajlik éji szép mezőn.
Fénybe vonja holdvilág
Drága, Kedves Éltetőm!
Ahogy napról napra élem az életem,
Ahogy telnek az évek gyorsan, hirtelen,
Úgy élem meg a döntések súlyát,
Úgy keresem a lelkem megfelelő útját!
Ugye, eljössz majd hozzám, mikor a csillagok
kihunynak éppen a lángoló égen?
A világ elenyészik, és én is meghalok,
s megszűnik az érted-szívverésem.
Nem költöm el az eszem,
E szem látja költészetem!
Eszem, amit lehet, amit adnak,
Teszem, hogy még életben maradjak.
Mikor tűz a harag, és semmi sem maradt,
Ha szíved kiapadt, elhagytad magad...
Csended leszek...
Szemed tükrében a múlt fáradt szürkesége megragadt,
Élted melegére ha fagyos jégeső is szakadt,
Csended leszek...
Falombokat, gyümölcsöket kajázik,
folyó-mocsárban ülve dagonyázik
a jó tapír, ki Dél-Amerikában
honos: Guyanában, Brazíliában.
Tóth-Kocsis Nikolett Alexandra
Születésnapomra
25 év életem negyed éve.
Két gyermekem boldogságom, szemem fénye.
Mit kérhetnék, hisz megvan mindenem.
A családom, s nem más jelenti az életem.
szonettkoszorú
15.
Látod, Kedves, dereng ismét a hajnal,
Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.
Lelkünk már fényeket űz örök vággyal:
Szívünkben tűz ég, lángol a szerelem.
Édesanyámnak
Hiszem, a Jó Isten lehelt életet belém,
amikor kicsi lelkem sivalkodó csecsemőként...
Toporgunk a semmiben,
Már nem akarjuk, mennyien,
Ne akkor légy hangos, mikor nem hallja senki,
Hanem mikor hallják, és a világ majd zengi,
Mindannyian elnyomásban élünk,
A semmittevésben leég a képünk,
Dicső Magyarország, oh, hallod-e szavamat?