Az elmúlt egy hét új versei
Felforgatom a világot három kézzel egyszerre,
Olyat mutatok, négyet fordulsz, úgy fekszel le.
Azt mondják, bolond az elmém, forduljak dokihoz,
Közben a távolban látok egy pálmát, amit Rocky hoz.
Mikor majd égig magasló
Paszuly betonoszlopok közt lépkedve
Tör városzajt a harangszó,
S könnytől ázott szemeid képedve...
Ködöt sóhajtva siratja vad álmait egy rózsa,
Csipkelelkét önnön tüskéi szakítják le róla.
hallgatom a csendet
kérem a békét
üzen a szél
Akármik is történjenek veled,
A sötétség ott marad benned.
Nem hagy nyugalmat neked,
Bármennyire is pozitív a léted.
Mindenből van belőled egy pici
Mindenből van belőled egy pici,
Ami együtt már isteni.
Hozzád hasonlókból egy csoport,
Az a hátán egy Istent kihord.
Ködös, őszi reggelen
fény töri át a homályt,
rám mosolyog kedvesen,
arcomra hinti csókját.
Én voltam... ki akartalak...
vágyaimat neked eldaloltam!
Én voltam... ki meghasonlott...
ki lángot kapott s ragyogott!
...az öntudat pillérei között,
csókok nektármadárkája
szomjazó szájra költözött.
Egy aprócska porszem,
jelentéktelen lélek,
mit ide-oda sodor a szél,
szárnyán száll egy ének.
vad szelek tépik a budai hegyet,
felhőcsorda rohamozta meg a napot,
óh, távoli otthonomat fagy lepi el,
torlódás van a pályán is.
Egy vakkantás, kilenc pacsi,
Ez a kutya kicsi tacsi...
Létünk illatát ontják a felhők
Úszó kis szürke tükrök
Már megnyugodtak
Nem gondolnak rosszra
Iszonyú gonosz szavakra...
Egy évvel öregebb lettem,
ünnepelnek
fényes csillagok énfelettem.
Kívánom,
ezen a napon, a szeretet
járja
át lelkemet, kapjak hosszú
életet.