Az elmúlt egy hét új versei

Bubrik Zseraldina

Levendula

Éledő levendula
friss illata árad...

Tovább...

Soós Péter

A végén

Ott voltam a végén.
Ott voltam, mikor Jézus veszített.
Ott voltam, mikor Buddha elesett.
Ott voltam, mikor az angyalok elhulltak.
S a lelkek mind magukra maradtak.

Tovább...

Hartvég Benjámin

Én vagyok...

Én vagyok egy meleg, nyári napon a nap,
A csillagokkal teli éjbolt.
Én vagyok az, akit a magányos ember széttolt,
Én vagyok a szádban a hagymaszagot elrejtő rágóíz,
A kánikula közbeni jóleső, hideg fürdővíz,
Én vagyok a kéz a kezedben,
A gondolat a fejedben,
A szépérzék a szemedben...

Tovább...

Széll Magdolna

A folyó

Völgy közepén lusta folyó
iszapágyban szendereg,
partján tömötten virágzó
cseresznyefa díszeleg.

Tovább...

Berta Béla

Üzenet az égbe

Ki nem mondtam, de bent éreztem ott,
Sok évet az élet adott, de a vég már közel volt,
Éreztem, fájt ott bent, a szív monotonon dobolt,
Kimondani mégsem tudtam azt az egy szót.

Tovább...

Dobrosi Andrea

A havazásról is

Reggel hó esett.
Pelyheiben látom másodperceid,
ahogy nélkülem töltöd.

Tovább...

Tuboly Erzsi

Cím nélkül 2

apevák

éj
sötét
fénytelen
apró neszek
félek egyedül

Tovább...

Somogyvári Anna

Tanuljunk...

Mert minden végzet ott kezdődik,
hol a múltnak sodró árja
a jeleneddel kereszteződik,
és nem mást, csak a jövőt várja.

Tovább...

Lánczi H. Saci

Búcsúzunk

Hurrá, itt a nyár!
Kiáltja sok kis diák az iskola kapuját
becsukva maga után.
S valóban itt a nyár!

Tovább...

Törő József

Minek...

Amint csurgó víz cseppje csendesen cseppen,
Szitakötő szárnyon álmom reppen,
Zöldülő száron szellő, ha zizzen,
Ébredő érzésem újra felrezzen!

Tovább...

Pécsi Ágnes

Vétkünk

Most a gőg kerít hatalmába,
érzem, menthetetlen vagyok,
dacomat is hívom, mit számít már,
vétkezzek úgy, mint a "nagyok"

Tovább...

Szabó Lilla Adrienn

Balatoni pár sor

Kagylók hada vagdossa talpam, kérdezem én: minek lépkedek?
Annyit érnek szavaim most már, mint buszsofőrnek a hamis bérletek.
Tétován tekintek vissza a múltba, másodpercenként szétesek,
Gáncsol a saját lábam, és ütnek tovább még kezek.

Tovább...

Szatmári Erzsébet

Temetésed napján

Itt ülök csendben a koporsód mellett,
Szemben velem férjed, ki úgy szeretett téged,
Nézem az arcát, megtört, de nyugodt,
Nincs már többé szenvedés és fájdalom...

Tovább...

Gál Rita

Hogy mondjam el Neked...

Aranyló fény öleli át szívemet,
örvendve Isteni létemet.
Benső erő, isteni minőség,
hit, bizalom, szeretet s felelősség.

Tovább...

Borbély Bálint

A szerelem apokalipszise

Bágyadtan hever a padlón egy könyv, melybe életem szerelmét írtam,

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ